Az asztalitenisz (angolul: ping-pong), Tajvanon biliárdként is ismert (azaz „asztalitenisz” röviden angolul: table tenisz), kantoni köznyelvben pingpong hullám, egy két vagy több ember által játszott játék. A világ számos részén négy játékos egy könnyű labdát ütöget oda-vissza az asztalon egy kis ütővel (azaz pingpongütővel), vagy üt egy pingponglabdát pingpongütővel. A hálós asztaloknál egymás ellen versenyeznek. Játszható egyéniben vagy párosban, a két fél addig üti egymást, amíg az egyik nem tudja visszaadni a labdát, a másik pedig könnyen pontot szerez. Az ütős sportok közé tartozik az asztalitenisz, a tollaslabda és a tenisz.

A sportág a viktoriánus korabeli Angliában alakult ki, mint a felsőosztály vacsora utáni társasjátéka.[4][5] Eredetileg "asztalitenisz" néven ismerték, ma már "teremtenisz" (indoor tenisz) néven is ismert. Az asztalitenisz a huszadik század elején virágzott Európában és Ázsiában. A Nemzetközi Asztalitenisz Meghívásos Tornát 1926-ban Berlinben, Németországban rendezték meg, és ugyanekkor megalakult a Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség (ITTF). Az első asztalitenisz-világbajnokság új fejezetet nyitott az asztalitenisz történetében, és lefektette a jövőbeli világbajnokságok alapjait. Az asztalitenisz-világbajnokságot 1926 és 1939 között évente egyszer rendezték meg. Az ITTF úgy döntött, hogy a 2003-as 47. asztalitenisz-világbajnoksággal kezdődően szétválasztja az egyéni és a csapatversenyeket. Az asztalitenisz-ütők, a játéklabdák és a szabályok az évek során drámaian megváltoztak. Az eredeti ütő egy enyhén megmunkált fadeszka volt, amelyet később birkabőrrel vontak be. Később az európaiak gumirészecskékkel vonták be az ütőt. A vastag szivacsos ütőt a japánok találták fel az 1950-es évek elején.

1988 nyarán az asztalitenisz először hivatalosan olimpiai sportágként vált ismertté.