1891-ben az amerikai James Naismith feltalálta a kosárlabdát. Abban az időben a YMCA International Training School-ban tanított Springfieldben, Massachusettsben. Mivel a környéken bővelkedik az őszibarack, az itteni gyerekek szívesen játszanak azzal a játékkal, hogy bedobják a labdát az őszibarackkosárba. Ez felkeltette érdeklődését a kosárlabdajátékok fejlesztése iránt, más labdajátékok, például a futball és a jégkorong jellemzői alapján.

Kezdetben a kosárlabdameccs viszonylag egyszerű volt, nem korlátozták a pálya méretét vagy a résztvevők számát. A játékosokat két egyenlő méretű csapatra osztják, amelyek a pálya ellentétes végein állnak. Amikor a játékvezető a pálya közepére dobja a labdát, mindkét csapat játékosai a pályára rohannak, hogy megragadják és megpróbálják az ellenfél kosarába dobni. Mivel az őszibarackkosárnak van alja, a labda az elütés után a kosárban marad, és az embereknek egy speciális létrán kell felmászniuk a labda eltávolításához.

Kezdetben a kosárlabdameccs viszonylag egyszerű volt, nem korlátozták a pálya méretét vagy a résztvevők számát. A játékosokat két egyenlő méretű csapatra osztják, amelyek a pálya ellentétes végein állnak. Amikor a játékvezető a pálya közepére dobja a labdát, mindkét csapat játékosai a pályára rohannak, hogy megragadják és megpróbálják az ellenfél kosarába dobni. Mivel az őszibarackkosárnak van alja, a labda a kosárban marad az elütés után, és az embereknek egy speciális létrán kell felmászniuk, hogy eltávolítsák a labdát. Ezen túlmenően Naismith egy tökéletlen versenyszabályt dolgozott ki, összesen 13 kitétellel, amely tiltja a labdával való futást. , emberek tartása, emberek lökése, emberek megbotlása, emberek megütése stb. Ez nagymértékben növelte a kosárlabda játék élvezetét, és több embert vonzott a játékba, ami a kosárlabda gyors elterjedését eredményezte az Egyesült Államokban.