1. Háromszög alakú sátrak (halszálkás sátrak): a háromszög alakú kempingsátrak többnyire kétrétegű szerkezetűek. Elöl és hátul halszálkás vascsöveket használnak támasztékként, középen pedig egy keresztrudat használnak a belső sátor megtámasztására és a külső sátor felállítására, ami a leggyakoribb a korai szakaszban.

2. Kupola alakú kempingsátor: a kupola alakú kempingsátor egyszerűen felállítható, könnyen hordozható és könnyű. Alkalmas általános szabadidős utazásokhoz, és jelenleg a piacon a legnépszerűbb.

3. Hatszögletű sátor: három- vagy négyoszlopos keresztmerevítést alkalmaznak, egyesek pedig hatoszlopos kialakítást alkalmaznak, amely a sátor stabilitását helyezi előtérbe. Ez az „alpesi” sátor egy gyakori típusa.

4. Gerincsátor: egy független, kis cserépház alakú, a tartószerkezet általában négy sarokból és négy oszlopból áll, és egy gerinc alakú szerkezeti tetőt építenek rá. Ez a fajta sátor általában magas és terjedelmes, alkalmas autósoknak vagy viszonylag fix terepi kempingezéshez, ezért járműre szerelt sátornak is nevezik.

5. Csónaktalpas sátor: ez a fajta sátor olyan, mint egy felállított csónak, amelyet visszacsatolnak. Két és három rúdra osztható. Általában a középső a hálószoba, a két szélső pedig az előszobasátor. A kialakításnál figyelmet fordítottak a szélálló áramvonalas kialakításra, ami szintén az egyik gyakori sátorstílus.